A kertünk végében évekig egy félbehagyott komposztláda, egy kiszuperált biciklitároló és sok-sok gaz élt. Ma ott áll a ház legtöbbet használt „szobája”: egy fa játszóvár csúszdával, hintával és egy kis kilátóval. Leírom, hogyan jutottunk el idáig, és mit csinálnék ma másképp.
A kiindulópont: túl sok képernyő, túl kevés kert
A lányunk hét-, a fiunk négyéves volt, amikor feltűnt, hogy a hétvégék nagy része a nappaliban telik. Volt kertünk, csak éppen semmi nem csalogatta ki a gyerekeket. Egy labda, egy homokozó és egy régi műanyag csúszda nem versenyezhet egy tablettel. Megbeszéltük, hogy a tavaszra a kert végét „odaadjuk” nekik.
Fa vagy fém?
Az első este a keresgélés közben hamar kiderült, hogy a kínálat hatalmas, a különbségek pedig nem mindig látszanak a képeken. Fémszerkezetet is néztünk, de a fánál maradtunk: jobban illik a kerthez, nem forrósodik fel úgy a napon, és később bővíthető. Ami a döntésben segített, az néhány szempont volt, amelyet utólag is mindenkinek ajánlok:
- Az anyag: nyomás alatt impregnált erdeifenyő, mert a kezeletlen fa néhány év alatt tönkremegy az időjárásban.
- A gerendák vastagsága: a 9×9 centiméteres oszlopok stabilan állnak, ha két gyerek egyszerre rohangál a toronyban.
- A bővíthetőség: a moduláris rendszerekhez utólag is hozzá lehet építeni hintát, mászófalat vagy függőhidat.
- A szerelés: van-e lehetőség helyszíni telepítésre, ha nem magunk szeretnénk összerakni.
Aki most kezd keresgélni, annak a Játszótérland fa játszóvárai között jól látszik, mennyire különböző méretekben és bővítési lehetőségekkel érhetők el ma ezek a szerkezetek, az egyszerű hintaállványtól a többtornyos változatokig.
Szombat: kitűzés, vízszint, türelem
A sógorommal ketten vállaltuk a szerelést. Az első délelőtt nem építettünk semmit, csak mértünk. Kitűztük a helyet, és itt jött az első meglepetés: a szerkezet maga nem nagy, de a csúszda kifutója és a hinta lengése miatt sokkal több hely kell körülötte, mint gondoltuk. Végül egy métert arrébb vittük az egészet a kerítéstől.
Délután jött a vízszint. A kertünk enyhén lejt, így az egyik oldalon alá kellett támasztani a talpakat. Ha ezt elsietjük, az egész torony ferdén állt volna.
Vasárnap: torony, csúszda, és az első „hivatalos” csúszás
Vasárnap már gyorsabban ment. A torony felállt, a csúszda a helyére került, a talajba csavart rögzítők pedig megfogták a szerkezetet. Késő délután a lányunk ünnepélyesen „átvette” a várat, és lecsúszott elsőként. A fiunk utána vagy harmincszor.
A festés: a gyerekek része
A szerkezetet két rétegben festettük le, és ebbe a gyerekeket is bevontuk. Ők kapták a korlátokat és a lépcsőfokokat. Nem lett tökéletes, de azóta mindkettő úgy beszél róla, hogy „azt a részt én festettem”. Szerintem ez legalább annyit ér, mint a csúszda.
Fél év múlva
Azóta a kert vége valóban a gyerekeké. A torony volt már kalózhajó, várkastély, bolt és űrállomás. Ősszel hozzáépítettünk egy hintát, tavaszra pedig mászófalat tervezünk. A legnagyobb változás mégsem a kertben látszik: a hétvégék nagy része ma kint telik, és ehhez nem kellett semmit tiltani.
Amit ma másképp csinálnék
- Előbb a hely, aztán a modell. Mérjük ki a szabad területet a csúszda kifutójával és a hinta lengésével együtt, és csak utána válasszunk méretet.
- Az ütéscsillapító talajjal kezdeném. A fű a csúszda végénél és a hinta alatt az első hónapban kikopott. Gumilapot vagy vastag faapríték-réteget tennék alá már az elején.
- Belátható helyre tenném. A konyhaablakból csak a torony teteje látszik. Egy kicsit közelebb a házhoz jobb lett volna.
- Az ősszel is számolnék. Évente egyszer átnézzük a csavarokat és a rögzítéseket, és ha kell, újrafestjük a kopott részeket.
Egy játszóvár nem csodaszer, de nekünk megadta azt, amit egy tablet soha: a gyerekek maguk találják ki, mit játszanak. Mi pedig végre kint ülünk a kertben.
