Egy diagnózis sokszor nem egyetlen pillanatban változtatja meg valaki életét. Az azt megelőző felismerések legalább ilyen fontosak lehetnek, hiszen segíthetnek megérteni a korábban furcsának, nehéznek vagy megmagyarázhatatlannak tűnő viselkedéseket. Az Asperger felismerése például sokaknál hosszú önismereti folyamat eredménye, különösen akkor, ha a sajátosságok gyermekkor óta jelen vannak, de korábban nem kaptak megfelelő magyarázatot.
A diagnózis előtti időszakban gyakran összeállhat egy kép arról, hogy miért okoznak nehézséget bizonyos társas helyzetek, miért jelenthet megterhelést a váratlan változás, vagy miért fontosak a megszokott rutinok. Az Asperger kapcsán sok érintett utólag ismer fel olyan élethelyzeteket, amelyekben másképpen reagált, mint a környezete, és ez korábban akár önbizalomhiányhoz vagy félreértésekhez is vezethetett.
A felismerések azért is jelentősek, mert új nézőpontot adhatnak. Az ember elkezdheti különválasztani azt, ami valóban nehézséget jelent számára, attól, amit a környezet elvárásai miatt próbált megtanulni vagy elrejteni. Ez segíthet abban is, hogy tudatosabban alakítsa a mindennapjait, kommunikációját és kapcsolatait.
Fontos ugyanakkor, hogy az önmagunkon tapasztalt jelek alapján ne állítsunk fel saját diagnózist. Hasonló tünetek többféle okból is megjelenhetnek, ezért a pontos megítéléshez szakember segítsége szükséges. Az Asperger fogalmát ma az autizmus spektrumán belül értelmezik, így a kivizsgálás során az egyéni sajátosságok teljes körű feltérképezése kerülhet előtérbe.
A diagnózis előtti felismerések tehát nem csupán egy címke kereséséről szólnak. Sokkal inkább arról, hogy valaki jobban megérthesse önmagát, elfogadhassa saját működését, és megtalálhassa azokat a támogatási formákat, amelyek valóban segítik őt.
